

Ábrányi Emil:
Oly szép, mikor
Oly szép, mikor bús, hosszú éjszakára A láthatárt új hajnal fonja át. Pirul az ég s az ébred, sötét föld Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt. Ó Kedvesem! E bűbájos pirosság Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt.
Ha gondolok rá, nedves lesz az arcom. Halk permetegként hull a könny oda. Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő Boldogságomnak csendes harmata.

| |