Kányádi Sándor : MÁJUSI SZELLŐ
Almavirággal futkos a szellõ, akár egy kócos semmirekellõ.
Kócosnak kócos, de nem mihaszna, okot nem ád õ soha panaszra.
Füttyöget olykor, mintha õ volna a kertek kedves sárgarigója.
Meghintáztatja ágon a fészket, leszáll a földre: fûhegyen lépked.
Illeg és billeg, s ha dolga nincsen, elüldögél egy kék nefelejcsen.
|