Komjáthy Jenő:

Anyámhoz

Beszélj, anyám Szavad a szív zenéje,

Szívedből szeretet s élet szakad;

Nappalodik a szenvedélyek éje,

Meleg sugárként ömlik szét szavad.

Buzdíts a jóra, óvj a küzdelemben,

Szeretni hinni Ó, taníts meg engem!

Szívedbe Isten lelke költözött…

Áldott vagy te az asszonyok között!

Ragyogjon arcod és ne sírj miattam

Bár most levert és bús vagyok.

Lesz még idő – ne félj – midőn dicsőség

Övedzi majd e büszke homlokot!

Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,

Vígasz legyen szavad, bár feddve mondod

És drága könnyeiddel öntözöd!…

Áldott vagy te az asszonyok között!

Tenszived az, mi téged fölmagasztal,

Virágok nyílnak lábaid nyomán,

Termő rügyet bocsát a sziklapadmalyd,

Amerre jársz mint égi látomány;

S hol szebb világok tiszta üdve támad,

Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,

Körötted minden fénybe öltözött…

Áldott vagy te az asszonyok között!

Üdvöz légy, jó anyám Malaszttal teljes

Szívedhez járul boldog fiad

Szívem remeg, mert üdvössége teljes,

Szívem zokog, de az öröm miatt.

Ó, mert áldás nő az áldás helyén:

Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!

Várnak reánk nem ismert gyönyörök…

Áldott vagy te az asszonyok között!