Nem búcsúztál el


Volt egy angyal, itt élt köztünk, óvott, féltett, felnevelt.
Boldogságban éltünk együtt, békességben szelíden...
Mikor sírtam Ő vigasztalt, és a bánat, tovaszállt,
Isten mondd meg, mért pont engem, hagyott így el a mamám??!!
Gyerek voltam, fel se foghattam, menyit jelentett nekem,
Mikor elment, egy borús reggelen...



Csak annyit mondtam volna :
Várj még, várj még! Tőlem nem búcsúztál el!
Várj még, várj még! Nem hagyhatsz így el!
Mindig a jók mennek el hamar,
Tudom látsz engem, és hallod ezt a dalt....



Felnőtt fejjel, gondolok rád, ha egy csillag felragyog.
Előttem vagy, látlak Téged, ahogy fentről mosolyogsz.
De az élet meg nem állhat, szomorúan is, menni kell...
Bízom benne, majd még látlak, de addig így búcsúzom el.
Gyerek voltam, fel se foghattam, mennyit jelentettél Nekem,
Mikor elmentél, egy borús reggelen....




Csak annyit mondtam volna :
Várj még, várj még! Tőlem nem búcsúztál el!
Várj még, várj még! Nem hagyhatsz így el!
Mindig a jók mennek el hamar,
Tudom látsz engem és hallod ezt a dalt...



A hangod bennem örökre él,
Most is hallom még, az esti meséd.
Ha itt lennél, büszke lennél,
Hogy akit neveltél mennyit elért.
Tekints le rám.....



Csak annyit mondtam volna :
Várj még, várj még! Tőlem nem búcsúztál el!
Várj még, várj még! Nem hagyhatsz így el!
Mindig a jók mennek el hamar,
Tudom látsz engem, és hallod ezt a dalt....